Minden szívnek van egy csodakertje, a kert közepén van egy palota, s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten.Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz:vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek,mint a levelek. ( Szívedbe,mintha ezer kés hasítna: zokog,zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded, jaj csak meg ne lássák:drágább mint a kincs! Mások palotáit irigykedve nézed: neki nincs, neki nincs!
Pedig: minden szívnek van egy csodakertje, s minden csodakertben van egy palota, S bent,elrejtve mélyen,valahol,valahol: minden palotában egy fekete szoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése