péntek, december 07, 2012

a hülyeség nonpluszultrája, állatorvosok vs. vadlovak : 1-0

"Din această cauză, autorităţile au angajat mai multe firme care să strângă animalele, să le facă teste de sânge (pentru a vedea dacă sunt sănătoşi sau suferă de anemie infecţioasă, o boală a cailor care se poate transmite şi vacilor), după care să decidă ce trebuie făcut cu cabalinele." http://www.gandul.info/news/padurea-letea-masacrul-cailor-dusi-la-abator-sunt-foarte-frumosi-dar-noi-nu-ii-omoram-pe-plan-local-am-vrut-prin-actiunile-astea-sa-i-dam-la-carne-8272263
 Mihai Schiau azt írja a Duna deltai lovak kínzásáról és mészárlásáról szóló cikkben a gandul.info weblapon, hogy a lovak fertőző kevésvérűsége fertőző, átterjed a tehenekre. Nem tudom ezt hol hallotta, mert ekkora aberációról azért ritkán hallani, és ezt közzé is teszik a neten!
Nem voltam az országban amikor ezt leművelték, ez a tavaly májusban történt, és véletlenül találtam meg az erről készült videót a youtube-on. Nem tudom elhinni, hogy az állategészségügyi hatóságok képesek voltak ezt leművelni ezekkel az állatokkal, a 21. században! ... szégyellem magam helyettük is, merthogy "kollégáim".
a videó linkje :  http://www.youtube.com/watch?v=3ZufXSc6_lM

A vadlovakat védeni kellett volna, és más, humánusabb módszerek is vannak arra, hogy vérvizsgálatot végezzenek vadlovakon, nem ilyen barbár, primitív módszerrel, meg aztán vágóhídra küldeni őket vagy halálra éheztetni, stb.. Ha nem tudok valamit, megkérdezek olyasvalakit, aki tudja. Kérdezni nem szégyen, de ezt csinálni, amit ezek leműveltek, ezt inkább nem minősíteném.

csütörtök, december 06, 2012

mai mosoly

nézni Zeuszt, ahogy rohangál, fúj, hempergőzik a hóban, úgy örülve mint egy gyermek :)

vasárnap, december 02, 2012

Álomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.


(József Attila)