szombat, augusztus 14, 2010

netmoly

Reggel van. Nyolc óra.Még ki se nyíltak a szemei rendesen, de a félhomályban már a laptopot keresték.
- Meg kell nézzem ki van a neten, mi történt az éjszaka leple alatt, lehet valaki írt offline üzenetet - gondolta. Kipattant az ágyból, még a vécére se ment, hamar bekapcsolta a laptopot, ami egészen ki sem volt kapcsolva, csak lehajtotta a fedelét amikor éjjel háromkor lefeküdt, addig is előtte ült és netezett.
- Jaj, kapcsolódj már be, gyorsabban!! Na, lássuk csak írt-e valaki a messengeren? Ma reggel nem, nem írt senki, pedig Annával, Attilával és Erikával sokat beszéltünk a neten a tegnap és az éjjel is. Nem értem miért nem írt senki?!
Szemeit mereven a képernyőre szegezve lázasan nyitotta meg a hírportálokat, keresve valami újat, valamit amit még nem olvasott az éjjel.
- Lássuk csak, lezuhant egy repülőgép Palesztinában, meghaltak százhuszonhárman, a törököknél földrengés volt, kevesen haltak meg, a kínaiaknál földcsuszamlás volt, ott már többen meghaltak, az időmérő edzésen Barichello lett az első, ő indul holnap elsőnek a rajtnál Brazíliában. Na, kb. ennyi, ennyi amit még nem tudtam.
Gyorsan kiszaladt a vécére, mert már nem bírta, de egyre csak azon járt az esze, hogy mit felejtett el megnézni, de nem, nem jutott eszébe. Jaj de, mégiscsak! Ez az! Az iwiw-re és a facebook-ra még nem ment rá, és aztán a skype-ra is rá kell kapcsolódni, ott is van egy csomó ismerőse, igaz csak virtuálisan, de olyan jól elbeszélgetnek, mintha csak telefonon tennék. Aztán hamar belépett a messengerre, de csak láthatatlanul, általában csak láthatatlanul szokott belépni, ha meg látja, hogy belépik valaki akivel akar beszélgetni, annak bejelentkezik élőben, de élőben elég ritkán van bent. Minek is lássa mindenki a listáján, hogy ő majdnem mindig otthon van, és állandóan a laptopja előtt ücsörög, és nézi ki van bent a neten. Nem érdekelte ha látják azt, ha láthatatlanul jelentkezik be, pedig tudta, hogy nagyon sok program van amivel meg lehet nézni ha valaki bent van a messengeren láthatatlanul. Mindenki kikacagná ha megtudná, hogy ideje nagyrészét neten a laptop előtt tölti.
- Na, látom még ilyen korán nincs bent senki a messen, hamar főzök egy kávét és bekapok valamit, hátha addig valaki felkel, vagy a munkahelyéről bejelentkezik.
Odatett főni három tojást, addig is visszafutott a laptop elé.
- Még mindig senki?! Ó, na!! Ezt nem hiszem el!! Lépjen már be valaki!! De lássuk csak, van-e valaki láthatatlanul? Zsolt, ő nem, Miska, ő sem, Erika, ő most lépett be, Attila ő látom láthatatlan, hm, nocsak, pedig nem szokása, Tünde ő is, Edit most lépett be a mobiljáról.. Mi a fene van, más is kezdi átvenni ezt a szokást??!! Nem baj, biztos van valami dolguk. Lássuk a facebook-on van-e valami új. Imolának tetszik az a játék, igen, Ede bejelentkezett barátnak, Sanyi letöltötte azt a játékot. Na, ennyi. Jaj, ne felejtsem el, kapcsoljam be a webkamerát!
Csengetnek a bejárati ajtón.
- Most ne, most nem tudok kimenni, meg kell nézzek mindent! Nem érdekel más!
Nem szűnik a csengetés.
- Ó a francba is, nem megy már el innen?!
Cseng a telefonja. Odanéz, Erika az. Vajon ő csenget az ajtón? Nem veszi fel, pedig már harmadszor hívja. Egy sms érkezik : szia, engedj be, én csengetek, hívlak már ezerrel! Engedj be, mert tudom, hogy otthon vagy! Valami fontosat akarok beszélni veled!!!!
- Nocsak! Akarok! Nem is szeretnél, hanem egyenesen akarsz?! Teringettét, azt felejtsd el, én nem fogok ajtót nyitni neked! Nem szeretem az erőszakos, akaratát mindenáron érvényre juttatni akaró nőket! Nem szeretem! Tudom, hogy te miért vagy ilyen! Mert elég alacsony vagy, és az alacsonynövésűek sokan ilyen erőszakosak, és nagyzolók, mint pl. Napóleon volt, valamivel kompenzálni kell azt a kevés centimétert! Hehehe. Ez jó! Mindegy, nem válaszolok Erikának, nem veszem fel a telefont sem, nem engedem be! Mindenki hagyjon békén!!! Netezni akarok!! Messengerezni akarok!!! Skype-ozni akarok!!! Mást nem akarok csinálni!!
- Szia Irma! Hogy vagy? Mit csinálsz?  = ding! = Miért nem válaszol? = ding! = Na végre itt vagy!!

szerda, augusztus 11, 2010

csinódi csikók

csak várni

mindig csak
nyugtalan vagyok,
mindegyre kinézek az utcára,
lesem, várom
sosem hittem volna,
hogy
valaha találkozni fogunk
de valami azt súgja, 
hogy egyszer majd
összetalálkoznak útjaink
lehet már régen találkoztunk
lehet gyermekkorunkban
az óvodában
lehet az utcán csak úgy
elmentünk egymás mellett
mint két idegen
...
meg akarlak érinteni
akarom érezni milyen illatod van
milyen magas vagy
hol vagy?
mikor jössz már?