kedd, január 20, 2009

vasárnap, január 11, 2009

a tegnapi lovaglás








Elég nagy utat tettünk meg a Zeusszal a tegnap, elkísért a két kutya is, Sárpatakon voltunk délben, onnan haton átlovagoltunk Pókába, ott megpihentünk, onnan Pókakeresztúrra mentünk és meglátogattuk Attila nagymamáját, négy óra után indultunk megint Sárpatak fele, ott megint megálltak valakinél, de én már kellett visszafele induljak, mert már majdnem öt óra volt. Visszafele várt a fekete kutya, amikor mentünk ő nem mert átjönni a Lucon, félt a víztől, de este hűségesen várt a másik parton, valahol csak átment és remélte arra megyek. Már sötét volt és az utcai lámpák már égtek amikor visszaértünk Szentiványra, a sárpataki legelőtől csak lépésben jöttünk, hogy száradjon meg a Zeusz. A tegnap jókedve volt, mert sokat ficánkolt, ugrándozott velem, olyanokat szökött menetközben,hogy mind a négy lába a levegőben volt, amit a fiúk nagyon mulatságosnak találtak, de meg vagyok szokva ezekkel a hirtelen ficánkolásokkal, és szeretem is amikor jókedve van.

hétfő, január 05, 2009

hiába

Rossz érzés amikor az ember tehetetlen. Amikor mindent megtesz azért, hogy valami sikerüljön és mindezek ellenére - úgymond - kudarcot vall. A szakmabeli kudarcokra utalok, a sikertelen kezelésekre. Lassan már tíz éve dolgozom mint körzeti állatorvos és kevésszer volt részem ilyesmiben. Általában olyan esetek voltak, amiket még egy jól felszerelt állatkórházban sem tudtak volna megmenteni. Sok gazda azt gondolja, hogy ha már másnapra nincs jobban az állat vagy nem változott az állapota akkor már nem jó a kezelés vagy az állatorvos. Voltak és vannak olyan "mindentudók" akik elhívnak egy beteg állathoz, persze az már beteg legalább egy-két napja, és ők már tudják, hogy mi a baja, esetleg milyen kezelés kellene , mit kellene tegyünk. Ilyenkor meg szoktam kérdezni tőlük, hogy ha már ilyen jól tudják mi a gond és hogy kell kezelni, akkor mit keresek én itt??? Akkor kezelje meg ő! Ilyenkor persze, jaj nem , bocsánat, ő nem akarta megmondani mit csináljak, csak sejtette mi lehet a baj. Persze azt az állatorvost nem irigylem aki városban dolgozik, ahol többnyire kisállatokkal, házikedvencekkel van dolga. Diákkoromban egy ilyen városi rendelőben gyakorlatoztam, és mondhatom elég sok furcsa emberrel találkoztam. Sokan családtagnak tekintik kedvencüket, és összeomlanak ha az valami miatt kimúlik, vagy komolyabb baja esik. De sokszor úgy, hogy az már idegroham vagy hiszti formájában jelentkezik. Egyszer hoztak egy ritka fajta macskát, talán valami orosz fajta volt, szürke színű, és csak védőoltást kellett kapjon, tehát azt egy diák is simán beadhatta volna. De nem, csakis és kizárólag az állatorvos nyúlhatott hozzá és adhatta be az oltást. Röhejes mennyire túlzásba tudnak esni egyesek. Megvan a másik véglet is, amikor egy állatot örömmel, élvezettel kínoznak. Például mostanában fogadtam be egy másik kivert kutyát, és utólag tudtam meg, hogy valami cigánygyerekek verték, kisszekér elé kötötték és ostorozták, hogy húzza őket. Számomra érthetetlen ez a fölösleges kínzás, nem találok rá magyarázatot miért teszik ezt az emberek és hogy a gyerekek miért, azt már végképp nem értem.
Visszatérve a kudarcokra, az éjszaka múlt ki egy ló amit már három napja kezeltünk eredménytelenül. Ezt az esetet azért írom le, mert azé volt a ló ahol a Zeusz van bértartásban. A gazdája elhozta, mert megdagadt a feje, főleg a jobb oldalon. A kezelés ellenére napról-napra jobban dagadt el a feje, már első nap sem sikerült kinyitni a száját, kívülről nem látszott semmi seb vagy szúrás, tehát nem tudtuk mi okozhatta, és amíg az ok nem szűnik meg, addig csak tüneti a kezelés, és a kezelés sajnos nem használt. Ez számomra a tehetetlenség.

péntek, január 02, 2009

január

Szépen havazik most kint, nem sűrűn, nem tudom tartós lesz-e, fehérbe öltöztek a háztetők, újév kezdődött, hideg van, ez nem is baj, jól jön egy kis havazás. Még kevés lábnyom van a friss hóban, sokan otthon pihennek még a szilveszteri buli után. Egy kicsit fúj a szél, nagy hópihéket kerget, zörgeti a csupasz ágakat, a fenyves titokzatosan búg és hajladozik mintha életre kelt volna. Kint a mezőn egy őzcsapat kapargatja a havat remélve egy kis jó füvet.A seregélyek csapatban gubbasztanak a bokrokon, egy vércse összehúzódva merengett a nyárfa tetején fázósan emelgetve lábait, egy pár fácán a domb alatti szántásban kapirgál tavalyi magokat keresve, a vaddisznók meg nagyokat szuszogtak a sűrű vágatban ahol nyugodtan lehet pihenni napközben.
A havazás miatt nem lehet messzire ellátni, olyan volt mintha tej hömpölyögne a táj felett. Az erdei úton vidáman csilingelt a száncsengő.