kedd, április 20, 2010

rókakoma

délceg, simaarcú,
mindig sminkeli magát,
de ha
kabátja alá nézel,
farka van.
ő a rókakoma.
de nem négylábon jár ám,
hanem kettőn,
és amikor 
az utcán találkozol vele,
még tekintetétől is óvakodj
 mert elvarázsol,
megigéz,
lábadról levesz,
mert körbeudvarol,
és nagyokat hízeleg.
te vagy a királynője,
miközben még 
ki tudja hányat szédít,
 becsap, kiüríti zsebed,
észre sem veszed,
elszelel, faképnél hagy.
eközben álmokat ringatsz
magadban,
álmodj hát szépeket,
s közben ringasd is magad.





péntek, április 09, 2010

az utcán

Körülnéztem, figyeltem az arrajáró embereket,
egy öreg, kóbor németjuhász kutya keltette fel a figyelmemet,
le s fel vánszorgott az utcán, nem találta helyét, csontsovány volt, kereste a gazdáját, aki valószínüleg kidobta az utcára. Megöregedtél, már nem vagy jó semmire, menj isten hírével, nekem már nem kellesz! Megállt, vissza-visszanézett, elindult, mintha gondolkozott volna, megint elment, eltűnt a sarkon, aztán pár perc múlva megint visszafordult, keservesen tekintgetett visszafele, hátha mégis végre meglátja a keresett gazdit. Utána nemsokára jött egy aprótermetű kóborkutya, ami vele ellentétben vidám volt, mert ő nem keresett senkit, ő itt született az utcán, mindig magára volt utalva, nem volt ott a gazdi simogató keze, a biztos hajlék és a mindennapi eledel. Eközben az előttem levő cukrászdába bement egy idős, hajléktalan nő, akin nagyon koszos volt a ruha, ingujja fekete volt, csapzott szürke haja, lapos mellei voltak. Lassan, csoszogva ment, ráérősen, mint akinek annyi ideje van, és főleg hogy semmiről sem késik le. Bement a cukrászdába, gondolom kérni valamit, de minthogy általában el szokták utasítani, majdnem mindig, rá nemsokára már jött is ki. Ő is meg van szokva azzal, hogy csak magára van utalva, nem számíthat másra, mindenki elutasítja, mert mosdatlan, büdös és visszataszító külseje van.

7 óra 10 perckor a cukrászdában már kitették a széket a bejárathoz, hogy már zárva vagyunk, holott a bejárati ajtón azt írja, hogy reggel 7-től este 8 óráig van nyitva, na de rég volt reggel, lassan ideje lenne már hazamenni. De ha nem teszik oda a széket, akkor még legalább tízen bemennének, ami már sok, mert ők haza akarnak menni, de kell takarítsanak előbb. Szerettem volna venni süteményt onnan egy kicsit később, mert megkívántam, de ma már nem. Hát nem.

tünemény