Felhőntúli strázsa, nyisd nekem
napok kéklő kapuját!
Lovammal ezen az éjjelen
fehér angyal tovaszállt.
Fehér angyal, Istennek ne vidd!
Nekem lovam az erőm.
Hallom panaszolva hogy nyerít,
feszes pányván sinyledőn.
Látom, ahogy dobrokol, kapál,
harap arany zabolát.
Pej sörénye, mint a holdsugár,
száll a vastag ködön át.
(Szergej Jeszenyin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése