szerda, december 22, 2010

Karácsony Ünnepe

... a karácsony is ma sokaknak inkább problémát jelent, gondot okoz, fölösleges kiadással jár, stressz-tényező, semmint örömteli ünnep. Holott a Karácsony megoldás. Válasz az ember évezredes kérdéseire.

Isten maga lesz emberré, hogy az ember megistenüljön. Halandó lesz a halhatatlan, hogy a profán megszentelődjék. Évezredekig készítette ezt az ajándékot – a teremtéssel, a prófétákkal, egy nép különleges pártfogásával, – míg aztán végre, az első karácsonykor „kicsomagolta”: Jézus Krisztusban. Földre született emberként, minden felhajtás nélkül. Nem voltak tévékamerák, hogy egyenesben közvetítsék, nem tolongtak a barlang előtt újságírók, nem csörgött Szent József mobilja, és a pásztorok kutyái sem ugattak túl hangosan az angyalok énekére. Amit mi idillként festünk-énekelünk meg, az a lehető legegyszerűbb, szegényes, természetes, de meghitt környezetben játszódott le, miközben a világtörténelem legnagyobb szenzációja. A Karácsony és a Húsvét, hitünk titokzatos alapigazságai, amivel a beavatottság nélküliek, a hitetlenek, a hűvös távolságtartók, az elköteleződni nem akarók nem tudnak, mit kezdeni. Isten emberként születik bele a földi világba, aztán feltámad a halálból, a halálnak nincs hatalma rajta, mert nyilvánvaló lesz, hogy igaz Isten és igaz Ember. Karácsonykor Istennek ezt a mélyen, igazán emberi oldalát láthatjuk. A legbelsőbb énjébe, a szeretet titkába avatott be minket. A szeretet életet szül, egy házasságban is. Ezt nem kell, nem lehet megmagyarázni. Maga az édesanya sem képes rá, pedig kilenc hónapig hordozza a szíve alatt. Csak csodálkozik és dadog a csoda láttán: minek vagyok én részese? Ki az ember, hogy ilyet tehet? Isten beletestesült az anyagba, hogy átlelkesítse azt. Hogy megszentelje az életet. Hogy az ember érezze: életet foganni, elfogadni, világra hozni – öröm. Hogy a férj és feleség nem „csinálják”, hanem elfogadják és szentként tisztelik az újszülött életét. Az igazi Karácsony-ünnephez, a lelkek-szemek-arcok öröméhez nem szükséges pénz, hanem elég pusztán rácsodálkozni egymásra. És itt van köztünk Isten. Ezekben a napokban (is) az Ő szemével tekintünk a házastársara, a barátra, a koldusra, könnyebb ráhangolódni a jóra és mindarra, ami nyugtat, békét ad. Ez is Isten ajándéka. Mert Jézus Krisztusban önmagát ajándékozta nekünk. Velünk akart lenni. Hogy az ember, akit szeretetből teremtett, és aki – szabadsága folytán –eltávolodott tőle, újból sorsközösségbe kerüljön Vele. Övéi közé jött. Vannak teológusok, nem is kevesen, akik állítják, a Bibliából kiolvasható, hogy Isten akkor is megtestesült volna, Jézus Krisztus akkor is földre született volna, ha nem lett volna Ádám bűne… És ebben van valami. Ahogy a hitvallásban mondjuk: értünk, a mi üdvösségünkért… Mit megtett értünk. Mi mit teszünk érte?… Már az is egy lépés volna, ha visszaadnánk Karácsony lelkiségét –önmagunknak. Ha ez a meghitt ünnep semmi egyébről nem szólna, csak erről: Öröm tölt el Uram, hogy megszülettél közénk. Mint a pásztorok, én is letérdelek jászlad elé, azt adom, amim van, amit tőled kaptam, magamat! Te nemcsak „kis jézuska" vagy, hanem Üdvözítőm!

Sebestyén Péter
Központ

Nincsenek megjegyzések: