... Az a legfontosabb, hogy saját magának ne hazudjék. Aki önmagának hazudik, és a tulajdon hazugságát hallgatja, odáig jut, hogy nem fedez fel semmilyen igazságot se magában, se maga körül, így aztán tiszteletlenségbe süllyed mind magával, mind másokkal szemben. Ha meg nem tisztel senkit, szeretni sem tud többé, azért pedig, hogy szeretet hiányában is elfoglalja magát és szórakozzék, átengedi magát szenvedélyeknek, a durva élvezeteknek, mígnem teljesen elállatiasodik bűneiben, és mindez attól van, hogy szüntelenül hazudik az embereknek is, magának is. Aki önmagának hazudik, az tud megsértődni a legkönnyebben. Mert hisz megsértődni néha nagyon kellemes, nem igaz? Az illető tudja, hogy senki sem sértette meg, csak ő találta ki azt a sérelmet magának, csak az érdekesség kedvéért költötte, csak túlzott, hogy jelenetet rendezhessen, csak belekapaszkodott egy szóba, szúnyogból elefántot csinált - mindezt maga is tudja - mégis mindig ő sértődik meg legtöbbször, addig duzzog, mígnem kellemes érzés, nagy gyönyörűség fogja el, és és éppen ezzel jut el az igazi gyűlölködésig ...
(Dosztojevszkij)
3 megjegyzés:
Érdekes...Erről az a bejegyzésed jut eszembe, amit tavaly nyáron töröltél a blogról...Mennyi igazság volt benne!
Különben szivesen olvasom az irásaidat, főleg a lovakról. Hiányolom,hogy nem szerepelt rég a Zeusz...
ez csak egy idézet, a tavaly amit letöröltem, azt én írtam.
a Zeusz szerepelt, csak én untam meg fotókat készíteni (egyelőre) :-)))
Nagyon elgondolkodtató írás. És természetesen, igaz is. Már egy párszor elolvastam, megrágtam, de még biztos, h előveszem az idézetet. Főleg, ha megsértődök valakire, akkor feltétlenül elolvasom.
Nem olvastam még a Kamarazov testvéreket Dosztojevszkij-től, de hátha egyszer ez is sorra kerül.
Szép napot
Barni
Megjegyzés küldése