„Ha a lótulajdonos egy boldog lovat szeretne, előnyben fogja részesíteni a nyitott istállót. Az állatok mindig a friss levegőn lehetnek, és az életükhöz nincs is szükség az istálló szűk falaira. Egy istállózott ló pillanatok alatt örömmel alkalmazkodik az új helyzethez, és nem vágyakozik mindenáron a boksz sötétjébe. Az emberek sokkal bonyolultabbak : a központi fűtéstől elkényeztetve, az iparilag készült ételtől puhánnyá téve és mesterséges fényhez szokva a szabad természetben a szó legszorosabb értelmében a sötétben tapogatóznak. „
A ló a saját elemében kell legyen, és ha az ember úgy akarja tartani, ahogy neki jó és kényelmes, az a lónak már nem jó. Ezt sajnos mifelénk még nem akarják felfogni. Bepácolják a lovakat télen a jó kis párás, ammóniákdús istállókba. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok helyen télen egyáltalán nem viszik ki a lovakat az istállóból, ott savanyodnak tavaszig egy helyben állva, pucolatlan, patkolatlan, odadobják nekik a szénát és néha eltakarítják a trágyát alóluk, ennyi. Nem kell dolgozzanak velük, tehát nincs mit kezdjenek velük télen. Szomorú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése