lovaglás

tegnap délután
hozzámsimult az őszi szél

amint vágtattunk a 

napsütötte mezőn

 - csak rá gondoltam -

izgatott volt, nyugtalan,

türelmetlen,

nem bírt magával,

- sokszor csak magamra gondolok - 

mintha valaki kergette volna

hátulról, vágtatott

- megharagítottam ezzel -

megijedt egy szénabálától,

hirtelen befékezett,

- nagyon sajnálom -

rohant fel a domboldalon,

az erdőben pedig mintha 

medvét látott volna,

- meg nem történtté tenném ha tudnám -

még sebesebben száguldott,

végig a gerincen, a cserfák között 

a keskeny erdei úton

majd bent a fenyők között

ahol nem is volt út,

- nagyon szeretem őt - 

sűrű volt, az ágak

súrolták, karmolták arcomat.