csütörtök, február 04, 2010

téboly

látod
mindenki minket néz
zavar amiket mondok róla?
szeretem, ha simogatsz, becézel,
ölelj át szorosan, húzz magadhoz,
de már mondtam, hogy hiszek neked,
nekem csak te kellesz mindenáron,
mert
még sohasem találkoztam ilyen
férfival
semmi hamisság nincs benned
nem nyafogsz és nem panaszkodsz
folyton
nem siratod magad és sorsod,
vállalod azt amit teszel,
azt akarom, hogy mindig
hozzámtartozz
tetszik nekem, hogy ilyen magas vagy
gyere, bújj ide mellém,
simogatom hosszú, selymes hajad
felébredt, át kéne mennem,
éhes, ennie kéne adnom
menekülj, amíg csak a szemed lát,
miért nem jössz gyakrabban hozzám,
hiányzol
fogcsikorgatva, hajáttépve, sírva
dühösen
kellek én neked egyáltalán
és
ha igen
miért?
nem szoktam meg ezt
talán nem is fogom tudni
soha
de próbálkozom
meg tudsz érteni engem?
mosolyogva lépett be a szobába,
kezét a kezembe tette,
áradt belőle a nőiesség,
kívánlak
érzed mennyire?
megkente a pástétomos kenyeret,
szalámit vágott
meghitt hangulatban vacsoráztunk,
csak úgy ontotta a feromonokat
magából,
éreztem, hogy nagyon kíván...
korán felébresztett,
nem tudom reggel van-e
már
mi történt az éjjel?
együttaludtunk?
vele voltam?
együtt voltunk?
enyém volt?
maradt?

figyelem!
ideje bevenni a gyógyszereket!
aztán villanyoltás!








1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ezt félreteszem. Magamnak. Kicsit későbbre. Ez avantgárd. Adok neki majd valami más cimet. Téboly... Az túl prózai. Hisz itt valami másról van szó. Valami teljesen másról.