hétfő, február 08, 2010

idő

hunyd be a szemed,
ne gondolj semmire,
mit álmodtál az éjjel?

valamit tenni kéne.

hunyorítva
nézek szembe a nappal,
hallgasd
a madarak énekét,
Téged hívogatnak

elhiszek mindent Neked,
mindent elhiszek Neked

ma nem festettem ki magam,
hogy is mehetnék így
ki az utcára?
vágyom közelségedre,
már el se tudom
képzelni
nélküled
létem
forró kávét ittam ma reggel
tejjel
és
eszembe jutottál,
persze
mindig eszembe jutsz,
gondolataimban
mindig
ott
vagy,
várok Rád,
számolom a napokat,
az éjszakákat
lassan
fogynak a
percek,
végtelennek
tűnik az idő
múlása,
nemcsak emlékezni
akarok
Rád...
havazik most kint,
látod?




4 megjegyzés:

f.m.sz írta...

Ezt te irtad? Van valami megrenditö egyszerüség ebben a "nemcsak emlékezni akarok Ràd"-ban, a tejeskàvéban, a havazàsban... Nagyon szép.

Noémi írta...

ezt én írtam, mert ha mástól idéztem volna, akkor odaírtam volna kitől.

f.m.sz írta...

Aha. Megértettem. Nyilvàn. Comprendre l'essentiel.

Névtelen írta...

"hunyd be a szemed,
ne gondolj semmire,
mit álmodtál az éjjel?

valamit tenni kéne."

Ez nagyon tetszik! Ebbe már van valami... költészet! Ha a vers képét nézem, egy falloszt mutat. Nem megyek ebbe bele. De fentről kell olvasni lefele, s az már felláció lenne. Nem. Nem. Nem. Megállok. Nem megyek bele. Nem elemzek. Csak konstatálok. Priméren. A francba!