Vasárnap volt egy hete, hogy Zeuszt visszahoztam Kissjóskához, és máris akkora különbség van aközött, hogy a lovam hogyan viselkedett előtte és most amikor lovagolunk, kimentem lovagolni, a sárpataki gázháznál lementem a tavak mellé, Póka majd Toldalag, ott meg átmentem a tavak másik felére, rég nem voltam arra, a tavaly nyáron utoljára, elmentem a sok béna, szájtáti kocaturista mellett, akik ezekszerint még nem láttak lovast és lovat együtt, mintha az űrből érkeztem volna abban a pillanatban, el nem tudják képzelni hogy még ilyen is van, nemcsak az, hogy eszem a flekkent és a miccset a tó partján, miközben talán, véletlenül fogok egy halat, mindegy, de ez az én véleményem az ilyenekről, az ercsei útnál kimentem a főútra és az ercsei fenyves mellett felmentünk a tetőre, egy kicsit másfele mentem, nem Körtekapura értem ki ahogy akartam, hanem mire észbekaptam, hogy nem jó helyen járok, már késő volt, de mégsem fordultam vissza. Így a gerincen végigmentünk és Toldalagon keresztül értem vissza Szentiványra.
Mostanában egyedül lovagolok, ami persze nem baj, a sárpataki huszárok sunnyognak, nem tudom mi bajuk van, gyűlést akartak szervezni, semmi sem lett belőle, mondjuk nem is számítottam nagyobb eredményre, de sajnos a hozzáállásuk az semmilyennek mondható, az ő bajuk, az egyik hisztis, a másik mimózalelkű, túlérzékeny, azt hiszi ha makacs és haragszik és tartja a haragot azzal megy valamire, hát nem, semmire és téved ha azt hiszi hogy valaki függ tőle, a harmadik gyökér, gyerekes, elszállt, allűrjei vannak, követelőzik, na mindegy.
Egy hete a Zeusz csak száraz lucernát kap, reggel-este egy-egy ötlitres veder zabot, na ez már igen, milyen hülye voltam amikor elvittem Kissjóskától a lovamat, egyesek azt mondták, hogy a lovakat jobban szereti mint amennyire a feleségét szerette, lehet van benne valami igaz is, mert még sehol nem láttam hogy valaki ennyire törődjön a saját lovával, így most az enyémmel is, miért kellett én a saját bőrömön tanuljak? Remélem nem túl késő, ma estefele fogjuk megcsinálni a villanypásztort a szomszéd udvarban, vasárnap behordtuk a csűrbe az ott megszárított lucernát, életemben még nem csináltam ilyent, de nem volt könnyű cipelni a nehéz, tele villákat, még hólyag is lett az ujjamra, de segítettem Kissjóskának, mert azt nem mi kellett volna megcsináljuk, de sebaj, így legalább hamarabb mehet ki Zeusz. Tehát nem kapta meg ki tudja mióta a lovam azt amit egy hátasló kellett volna kapjon, és én fizettem azt amit ő nem kapott meg, és ez a kisebbik gond, a nagyobbik az, hogy őrajta látszott meg kívülről és a viselkedésén is, nagyon, és még akkor sem húzták meg a vészharangot a fejemben, hogy álljmegte, itt valami nem jó, ez az ember akarva-akaratlanul - mint később kiderült inkább akarva - megvonja a lovamtól azt amit meg kellene kapjon, egyszerűen nem akartam látni azt ami előttem történt, elvakított az, hogy a lovam bokszban van, nincs megkötve, pedig nemcsak ez a legfontosabb, nagyon lefogyott, a zabtól keletkező kerek foltok amik az oldalán és a farán voltak mind eltűntek, a hasa felhúzódott és a fara meghegyesedett, tehát korántsem volt már az az izmos, telt ló mint azelőtt.
Most, csak egy hét után már annyira tele van energiával, hogy amikor kimentem lovagolni, ficánkolt, szökdösött, de úgy, hogy mind a négy lábával egyszerre szökött a levegőbe, csintalan volt, nem bírt magával, fel volt töltődve.
Hát igen, nagy a különbség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése