elvész a nyom

Vannak emberek akik egész életükben Istent keresik, vagy azt a bizonyosságot, hogy létezik-e, van aki egyszer ahelyett, hogy segítséget kapott volna Tőle és pont a fordítottja történt, emiatt megtagadta Őt, öklét rázva nézett felfele és szidta, van aki nem kell higgyen, mert tudja, érzi, hogy létezik, hogy mindenkiben és mindenben ott van.
Nem is tudom, nem tudom más hogy van ezzel, de én már többször meggyőződtem afelől, hogy véletlenek nincsenek, minden olyan és úgy történik ahogy el van rendelve - lehet közhelyesen hangzik most, de ez olyan mint amikor több vasútvágány van, az embernek látszólag több lehetősége van, tud választani, de szerintem mégiscsak azt a vágányt választjuk amelyiket nekünk szánták, ha egyáltalán egy felsőbb hatalom szánta nekünk. Ezt nevezik sorsnak? Erről mondják, hogy senki sem kerülheti el?
Egy regényt olvastam most, amelyikben egy csónak elragadott hat gyermeket és a vízesés fele sodorta őket az ár, látszólag a biztos halálba, de egy pár lépéssel előtte a csónak megállt a vízben mintha megakasztotta volna valami, ki tudták menteni a gyermekeket, mindenki meg volt győződve, hogy egy cölöp vagy egy kiálló szikla volt ott ami megakasztotta a csónakot, de nem, nem volt ott semmi. Ezt egy öreg halász vette észre - aki már harminc éve megtagadta Istent, mert szerinte miatta veszítette el a három fiát, és most harminc év után döbbent rá, hogy nem úgy van ahogy gondolta, ahogy meg volt győződve-, és bizonyosságot akart szerezni, ő is beleült a csónakba, eldobta az evezőket és engedte, hogy sodorja az ár a vízesés fele, de ővele nem állt meg a csónak, lezuhant és meghalt, de megtudta akkor és ott hogy van Isten.
Az szerintem biztos, hogyha valaki úgymond "megmenekül a haláltól", majdnem meghal, túlél valami olyasmit ahol biztosan meg kellett volna halnia, azzal az emberrel tervei vannak Istennek, még nem fejezte be a küldetését, persze mindenkinek van küldetése, senki sem születik fölöslegesen, de az aki a halálból jön vissza, annak-azoknak az embereknek meg kell maradniuk valamiért.

nem tudom, de ezek a dolgok elgondolkoztatnak mindannyiunkat, néha vagy többször.