(az egyik kép nagyon sötét, de mind rajta vagyunk és csak ez van)
A szombati lovagláskor vasárnap délután három órára beszéltük meg a találkát Sárpatakon, addig ők felnyergelik a lovakat és én odaérek a Zeusszal. Zeusszal kettő körül indultunk el Szentiványról, úgy akartam, hogy az aszfalton menjünk, mert a mezei utakon ahol eddig mentünk Sárpatakra sár volt és sok pocsolya, mire odaértünk volna, a lovam szürke lett volna a sártól. Sárpatakig akivel találkoztam gyalogos, vagy autó, mindenki megbámult, mert huszárruhában voltam, ez szokatlan még errefele, pedig mátyáshuszárcsapat már van egy pár éve Sárpatakon. A falu végéig aszfalton mentünk és utána egy darabig a Luc martján mentünk, ott csak fű van.
Négy óra körül indultunk hét lóval, körbejártuk a falu utcáit, több helyen megkínáltak borral, pálinkával és fánkkal. Ötkor kezdődött az ünnepi beszéd a sebesült huszár szobránál, ahol oldalt megálltunk a lovakkal. Ezután Szentgyörgyre mentünk a kultúrotthonban rendezett ünnepségre, ott az őrnagy egy rövid beszédet tartott, tetszettünk az ottani embereknek, szerintem sokan nem láttak még "élő" huszárokat. Meghívtak, hogy Szentgyörgy napján majd lovakkal is elmenjünk oda.
Zeuszt Sárpatakon hagytam éjszakára, mert nem tudtam volna elérni Szentgyörgyre másképpen, Levente másnap visszahozta Szentiványra.
Nekem ez volt a második március 15-e mint huszár, a tavaly Marosvásárhelyre lovagoltunk be, a Petőfi szobornál tartott ünnepségen vettünk részt, akkor én voltam a zászlós a Manóval. Talán 1946 óta nem volt a városban lovas huszár, tehát valamilyen szinten premier is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése