a tegnapi lovaglás

Elég nagy utat tettünk meg a Zeusszal a tegnap, elkísért a két kutya is, Sárpatakon voltunk délben, onnan haton átlovagoltunk Pókába, ott megpihentünk, onnan Pókakeresztúrra mentünk és meglátogattuk Attila nagymamáját, négy óra után indultunk megint Sárpatak fele, ott megint megálltak valakinél, de én már kellett visszafele induljak, mert már majdnem öt óra volt. Visszafele várt a fekete kutya, amikor mentünk ő nem mert átjönni a Lucon, félt a víztől, de este hűségesen várt a másik parton, valahol csak átment és remélte arra megyek. Már sötét volt és az utcai lámpák már égtek amikor visszaértünk Szentiványra, a sárpataki legelőtől csak lépésben jöttünk, hogy száradjon meg a Zeusz. A tegnap jókedve volt, mert sokat ficánkolt, ugrándozott velem, olyanokat szökött menetközben,hogy mind a négy lába a levegőben volt, amit a fiúk nagyon mulatságosnak találtak, de meg vagyok szokva ezekkel a hirtelen ficánkolásokkal, és szeretem is amikor jókedve van.