a nyírfa

Réges régen élt egy eldugott hegyi falvacskában egy öreg házaspár. Nagyon szegények voltak, alig tengődtek egyik napról a másikra, alig jutott mindennapra egy betevő falat. Egyik nap öreganyó észrevette, hogy nincs már tüzifájuk és szólt öregapónak:
- Hallod-e öregapó, nincs már tüzifánk, nincs mivel tüzet gyújtsunk! Nosza hamar menj ki az erdőre és hozzál, mert itt fagyunk meg! Aztán nyírfa tüzelőt hozzál, mert az ég a legjobban.
El is ment apó az erdőre, ott talált is egy sudár nyírfát és tenyerébe köpött, összesúrolta kezeit és felemelte a fejszét, hogy lesútson a nyírfa törzsére. Ekkor hirtelen megszólalt a nyírfa :
- Kedves öregapó ne vágjál ki, bármilyen kívánságodat teljesítem, csak hagyj életben!
Apó nem hitt a fülének, nem tudta honnan jött a hang, ki vagy mi szólalt meg, végül rájött, hogy csak a nyírfa lehetett.
- Hej te nyírfa, megértem a hetvenedik évemet, de még nem hallottam olyant, hogy egy fa tudna beszélni!- mondta ezt, miközben magában arra gondolt, hogy a nyírfa biztos csak hazudik, be akarja csapni őt. Nem vágta ki a fát, de annyira elcsodálkozott rajta, hogy elfelejtett tüzifát vágni és anélkül ment haza. Na lett odahaza nagy veszekedés, miért ment az erdőre hiába, miért nem hozott fát, mert meg fognak fagyni az éjjel.
- De anyjuk, nem tudtam hozni tüzifát, mert a nyírfa amit ki akartam vágni, megszólalt és kérte, hogy ne vágjam ki, mert teljesíti bármilyen kívánságomat!
- Eredj vissza gyorsan és hozzál tüzifát az erdőről!- mondta dühösen anyó.
Visszament apó és útközben eszébejutott, hogy kipróbálja igaz-e amit a nyírfa mondott. Visszament hozzá :
- Te kedves nyírfa, szépen kérlek adj nekünk tüzifát, hogy legyen amivel tüzelni otthon!
- Öregapó, menj haza nyugodtan, kérésed teljesítve lesz mire hazaérsz.
Megköszönte apó a nyírfának és hazaindult. Amikor hazaért, látta, hogy az udvar tele van tüzifával. Nekiállt és felhasogatta. Eközben öreganyó megint elkezdte szapulni apót:
- Hát te csak tüzifát kértél a nyírfától, elment a szép eszed? Nincs mit ennünk itthon, alig tengődünk! Eriggy tüstént vissza és kérjél lisztet a nyírfától, hallod-e!
Apó visszaballagott a nyírfához, és megkérte, hogy adjon nekik lisztet, hogy többé ne éhezzenek. A nyírfa hazaküldte :
- Apó, menj haza nyugodt lélekkel, mert lesz otthon liszt annyi, hogy többet sosem fogtok éhezni.
Mikor hazaért apó, látta, hogy tele van a ház degeszre tömött liszteszsákokkal. Anyó megint kezdte :
- Te apjuk, hogy is gondoltad, miket kértél eddig a fától, aranyat kellett volna! Tüstént menj vissza hozzá és kérj tőle két láda aranyat!
Apó már megszégyelte magát, arra gondolt, hogy már túl sok amit eddig is kért, szégyellt visszamenni a nyírfához, de öreganyónak nem lehetett ellentmondani.
- Te kedves nyírfa, mi olyan szegények vagyunk, aranyat szeretnék kérni tőled, két láda aranyat.
- Menj haza nyugodtan apó, kívánságod teljesítve lesz, otthon megkapod a két láda aranyat.
Hazament apó, és már a küszöbről belépve látta, hogy a ház közepén két nagy láda arany van, és anyó számolja, számolja és egyre csak számolja az aranyakat, nem tud betelni a látvánnyal, hihetetlen, ennyi temérdek aranyat ő sosem látott. Az arany látványa megigézte apót is, ő is odament és elkezdte fogdosni, számolgatni az aranyakat. Félni kezdtek, hogy most ezután mi lesz, mert ha megtudják, hogy mennyi aranyuk van, irigyelni fogják, elveszik tőlük, vagy ellopják. Gondolkoztak mitévők legyenek, elássák-e valahol, hova dughatnák el, persze megint öreganyónak jutott eszébe, hogy még egy kívánságot kell teljesítsen a nyírfa, éspedig azt, hogy mindenki féljen és rettegjen tőlük, ne merjen közeledni feléjük, nehogy ellopják az aranyakat:
- Eriggy vissza a nyírfához és kérd meg, hogy csinálja úgy, hogy mindenki rettegjen tőlünk, ne merjen a közelünkbe jönni!
Ment is szegény apó,de már nem szégyelte, mert féltette a temérdek aranyat.
- Hej te nyírfa, olyanná kellene varázsolj bennünket,hogy mindenki rettegjen tőlünk, messziről elkerüljenek!
- Menj haza nyugodtan apó, mire hazaérsz, teljesítem kérésedet. Mindenki rettegni fog tőletek.
Haza is ment apó és elmesélte, hogy mindenki rettegni fog tőlük, még az erdei vadak is, messziről el fogja kerülni őket minden és mindenki. Alig fejezte be a mondatot, amikor hirtelen mindkettőjük testét sűrű barna szőr lepte el és többé nem jött ki emberi hang a torkukon, csak morgás és hördülés hallattszott amikor beszélni akartak.
Mindketten medvévé változtak.
- népmese, de én meséltem el -