Saját bőrömön tapasztaltam meg ma, hogy nem bízik kellőképpen a Zeusz bennem, nem sikerült elterelnem a figyelmét csak kevés időre a legeléstől, nem vagyok elég határozott és következetes. Mert azt tudom, hogy a lovam nagyon tanulékony és okos, csak egyszerűen én nem tudom hogyan tanítsam meg alapvető dolgokra, vagyis nem tudom hogy viselkedjem lószerűen hogy ő megértse én mit is akarok tőle és "javaslattevőjének" tekintsen, a világért sem felettesének, hanem a ménes egyik tagjának, akire teljesen rábízza magát. Például amikor azt a mozdulatot csináltam, amire hátra kellett volna lépnie, előrelépett, vagyis ő úgy gondolta nem jó a döntésem, és nem bízik meg bennem. Nem is azt gondolom, hogy máris megcsinálhatom azt amit Kászonjakabfalván láttam, de lehangoló az amikor tudom, láttam milyenek voltak azok a lovak, és én nem tudok mit kezdeni az enyémmel. Én tévedek nyilván, főleg azzal, hogy türelmetlen vagyok. Szerintem sok együttlét kell a lóval, következetesség, határozottság, türelem és még ami nagyon fontos, tapasztalat, együtt a lóval is. Kell tudni mikor mit és meddig lehet csinálni, és ha sikerül majd lószerűen viselkednem vele, akkor nem is fogja unni, mert olyan lesz mint a lovak ahogy viselkednének egymás között.
Persze nagyon sok irodalom van a lovak viselkedéséről, én például most találtam a neten egy szakdolgozatot ami összefoglaló a ló viselkedéséről a lovaglás tekintetében, Muity Mária írta : http://www.marinka.hu/Szakdolgozat.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése