Miért bántják egyesek mindig azt az embert aki nem érdemli meg, akiről tudjuk, hogy nem tehette meg azt amit mi hiszünk, de mégis meggondolatlanul és hirtelen felindultságból azt hisszük hogy igen? Ilyenkor szeretném ha vissza lehetne vinni az időt hogy meg nem történtté tegyek olyan dolgokat amiket meggondolatlanul, hirtelen felindultságomban tettem, olyasmiket mondtam amivel a másik embert megbántottam, nem gondolva a következményekre és nem gondolva a másik emberre, és arra hogy miket mondok, csak a legrosszabbra gondoltam mindig, nem gondolkoztam el, nem próbáltam elemezni, tisztán látni a helyzetet. Ez egyfajta egoizmus szerintem, nem tudom honnan lesz az emberekben, mi készteti őket arra, hogy ilyenek legyenek, csak magukra gondolnak ilyenkor hogy velük ezt miért csinálta meg valaki, nem gondolva arra hogy esetleg ez nem is így van. Szerencsére csak egy része ilyen az embereknek. És bízni kell azokban az emberekben akik mellettünk vannak, közel vannak hozzánk, ez nagyon fontos, nem mindig a legrosszabbra gondolni ha valami történik, vagy azt hisszük hogy megtörtént. És ezt nem lehet megtenni állandóan, mert mindenki tűri egy ideig, egy ideig. Nem tudom mit tegyek, hogy ez többé ne történjen meg, hogyan tudnám megváltoztatni saját magam? Elegem van saját magamból.
6 megjegyzés:
Néha mindenki soknak találja önmagát. Nem vagy egyedül.
De biznod kell magadban, az ösztöneidben. Ha azt hiszed megtehette, talán mégiscsak igazad van. Feltétel nélküli bizalmat csak önmagunknak szavazhatunk. Nem mindig az átgondolt, átelemzett gondolatok az igazak.
És ha mégis becsaptak az ösztöneid és alaptalanul bántottál valakit, akkor egyszerűen bocsánatot kérsz. Ha bocsánatkérésed igaz, akkor biztosan bocsánatot nyersz. A dolgokat nem kell meg nem történtté tenni, hiszen akkor következőkor is ugyanazt a hibát követed el, igy viszont van esély a fejlődésre. Elkerülhetetlen, hogy ne bántsuk meg a hozzánk közelállókat. Hiszen főleg velük vagyunk kontaktusban. Idegeneket nem tudunk oly nagyon megbántani, hisz nem ismerjük őket és ők sem minket.
Az ember botlik néha. Vagy gyakran. De hát a ló is botlik, pedig négy lába van.
Valahol olvastam, nem számit hányszor esel le, a lényeg az, hogy hányszor állsz fel.
mennyi okos nő, azta!
Madárka, nem tette meg, tudom biztosan, éppen ezért bánom ennyire, hogy elhamarkodtam, de bocsánatot kértem. Mostanában csak hibát hibára halmozok, nem tudom mi történik velem ...
van valami problémád az okos nőkkel, csörcsíl? Te a libákat kedveled, mert azok csak gágogni tudnak? :)))
ideges vagy édes?
én nem, te igen, te "édes"?
Megjegyzés küldése