A ménekhez még több tudásra van szükség!

Mire képesek a mének?

Egy alkalommal láttam, ahogyan egy mén meggyilkolt egy nőt. Megharapta a torkánál, majd kitépte az egész garatját. Ismerek egy olyan személyt, akinek egy mén leharapta két ujját, továbbá alkarjából kiszaggatta az inakat. Azt pedig számtalanszor hallottam, hogy valakit a vállánál vagy a hasánál fogva emelt meg és rángatott meg egy mén. Már engem is kétszer emelt fel mén a fogaival. Hallomásból tudom, hogy Kaliforniában él egy mén, akit egy labirintusszerű karámrendszerben tartanak. Ennek egy járatán keresztül, „zsiliprendszeren” át jut a mén a kancához fedeztetéskor. Mindemellett valamennyi fogát eltávolították, nehogy véletlenül is bárkiben kárt okozzon! Egy világhíres tenyészetben annyira veszélyes volt egy mén, hogy csak egy ember tudott bemenni hozzá. Ha valaki más ment be hozzá a karámba, akkor azt már vasvillával kellett megvédeni. A világ legkiválóbb tenyészközpontjainak ménfelállító istállói többnyire úgy néznek ki, mint kínzó kamrák, amelyek rácsokkal, láncokkal, szíjjakkal, béklyókkal és különbözı hámokkal vannak felszerelve. A mének kezelőinek, pedig bukósisakot és gerincvédőt kell hordani. Mindezen elıvigyázatosság ellenére halnak meg és sérülnek meg emberek a tavaszi és őszi fedeztetési idényekben.
Milyen következtetést kell az előbbiekből levonnunk?
Leginkább azt, hogy harc esetén még egy grizzly medve sem ellenfele egy ménnek! Akik már életükben legalább egyszer átélték az előbbiekben felsorolt kellemetlen helyzet bármelyikét, mind elmondhatják, hogy a mén mindenféle előjel nélkül, szinte derült égből támadt rájuk és már a fogai között is voltak. Néhányan úgy gondolják, hogy túlzásokba esek. Túl sokszor találkoztam azzal a helyzettel, hogy a mén tulajdonosa úgy gondolta, hogy: „Velem ez úgysem történhet meg!”. Inkább legyenek rám mérgesek az emberek, mint hogy egy napon bárkinek is a balesetéről halljak. A mének gyönyörű állatok, viszont sokkal több tudásra van hozzájuk szükségünk.
A ménekre jellemző tulajdonságok megválaszolják, hogy miért van szükségünk több tudásra velük kapcsolatban. A mének feladata, hogy védjenek és harcoljanak a vezérségért. Semmi sem állhat az útjába. A mének képesek élet-halál harcot vívni egymással az elsőbbség megszerzéséért. Amikor egy mén libidója az égbe szökik, akkor „szuperlóvá” válik. Alapállapotához képest, sokkal több erővel, harci kedvvel, bátorsággal, elszántsággal és vággyal rendelkezik. A hormonjai olyan hatásúak, mintha űrhajó üzemanyaggal lenne feltöltve, amelynek a hatását a benne levő adrenalin és tesztoszteron megsokszoroz. Nemrég egy diákom megkérdezte, hogy azok a mének, amelyek nyugodtabbnak tűnnek nem biztonságosabbak? Igen, de nem minden esetben. Pont egy ilyen mén volt az, amelyik kitépte gazdájának a garatját. ... Ebben az esetben semmi „bal agy” tevékenységet vagy racionalitást nem kell keressünk.
A ménnel is minden rendben van, ameddig:

Nem találkozik kancákkal.
Nem állsz az útjába.
Nem kezded ki a dominancia pozícióját a 7 játékkal.
Az ugyan igaz, hogy egyes mének vehemensebbek, mint mások. Ez többnyire veleszületett tulajdonság viszont ezt befolyásolja az egészség és a felnevelés módja is. Egy nem megfelelő módon takarmányozott ménnek kevesebb energiája és életkedve lesz, mint egy megfelelően takarmányozott ménnek. Nem egyszer tapasztaltam, amint egy sovány, férges, gyenge mén, megfelelő tartás és
takarmányozás mellett tűzokádó sárkánnyá változott. A másik lényeges tényező az a felnevelés. Ez lehet kétféle. Kancákkal, heréltekkel és ménekkel vagy teljes elkülönítésben. Mindkét módszer másképp befolyásolja felnőttkori viselkedését. Én személy szerint azt tapasztaltam, hogy minél természetellenesebb a felnevelés, annál „perverzebb” lesz a mén felnőttkori viselkedése. Sok esetben teljesen elkülönítve, egyenként nevelik a méneket. Ráadásul helytelenül, nem megfelelő viselkedést alkalmazva, családi kedvencként foglalkoznak vele, amiből minden, csak helyes, tiszteletteljes viszony nem alakul ki. Sokszor – a hozzáértés teljes hiánya miatt – túl agresszívan bánnak a ménekkel. Úgymond megbüntetik őket „ménszerű”, természetes viselkedésükért. Szájukba vagy az orrukra
tekert láncokkal vezetik őket, feszesen tartott vezetőszárak mellett. Én ezt a bebörtönzött férfiak tartásához tartom hasonlónak, amikor a bent léttel nemhogy javulna, hanem inkább még romlik is viselkedésük. A mének szenvednek attól, ha nem kerülhetnek kapcsolatba fajtársaikkal. Ezért az elkülönítés csak rosszabbá teszi a helyzetet. Az elkülönítésből kifolyólag, pedig felhalmozódik bennük, mind az, amit normálisan tennének, ha tehetnék. Így aztán, amikor egyszer kapcsolatba kerülhet más lovakkal, akkor az elkülönítés milyensége és mértékének megfelelően fog külső szemlélő számára agresszívan viselkedni. Ez nem más, mint az elzárás okozta, adaptált nem megfelelő viselkedési forma.
Próbáljuk az egészet a mén szemszögéből nézni. Teljes elszigeteltségben van tartva, semmilyen nemű szociális kontaktfelvételi illetve mozgási lehetőség. És legalább ennyire hiányos lelki és érzelmi ingerhiányos környezet. Aztán többször is naponta ruhátlan lányokat vezetnek el a boksza előtt. Idővel frusztrálttá és unottá válik az ilyen ló. Mindezek után egyszer csak a fedeztető helyre viszik. Amikor ez végre bekövetkezik, hogyan is kellene viselkednie az előbbiekben felsorolt lónak? Mivel tudja, hogy mi fog következni, ezért teljes joggal válik izgatottá és kezd el ágaskodni, ide-oda ugrálni. A kanca mindehhez gyakran felhámozva, megpipázva várja „élete párját”, aki egy hatalmas ugrással vetődik rá. Mindenféle előjáték, bemutatkozás, kancától jövő visszajelzés nélkül. Az én szememben ez semmi más, mint kontrollált erőszakolás. Az ilyen aktusban résztvevő méneket, pedig mindezzel, egyenesen erőszakolóknak képzik ki. Mindezt, pedig az ember okozta a nem faj és mén specifikus tartás által okozott személyiségtorzítással. Ha viszont a méneket más lovakkal együtt nevelik, akkor kezelhetőek lesznek, és nem vesznek fel semmilyen nemkívánatos szokást amiatt, mert külön vannak tartva. Ha nem megfelelően viselkednek, akkor egy fogsor vagy egy pár hátsó pata már érkezik is felé. Egyébként is szükség van arra, hogy a lovakkal való megfelelő bánáshoz az emberek megértsék viselkedésüket, a lovak lelkét, szokásait. A ménekhez, pedig mindezen tudásnak a többszöröse szükséges. Ameddig egy kancánál vagy egy heréltnél látszólag hibázhat az ember, addig egy ménnel soha. A mén sokkal hamarabb jön rá, mert ezt diktálja neki a természet, hogy nem értesz hozzá, sőt egy-két
próbálkozásából arra is rájön, hogy tartasz is tőle. Ez pedig komoly balesetekhez vezethet. Meg kell tanulni kivívni a mén tiszteletét, anélkül, hogy erőszakot alkalmaznál rajta. A helyzeteket meg kell tanulni megfelelően értelmezni és gondolatban mindig egy lépéssel előtte kell lenni. Éppen ezért a rendszeremben legalább 3., de inkább 4. szint elsajátítása szükséges ahhoz, hogy megfelelő módon legyünk képesek ménekkel foglalkozni. Nem az erőszak oldaláról megvilágítva, hanem a tökéletességéről - az embernek a lóhoz értés Bruce Lee-jává kell válnia. Kung Fu - vá kell fejlődni, ami nem jelent mást, mint kiválóságot – lelkileg, érzelmileg és fizikailag.

Mi a csipkelődés és hogyan kezeljem?

Már valószínűleg mindenki látott méncsikót, és van akinek a tulajdonában is van. Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy a nyakunkra jönnek és játékosan belénk csípnek. Szinte az egyik leggyakoribb kérdés, amit feltesznek nekem az emberek az ezzel kapcsolatos: „Mit csináljak ilyenkor?”
Először is a csipkelődés tisztelet hiányára utaló viselkedés. A csipkelődő ló játékot játszik velünk. Mégpedig a sündisznós játékot, amelyet többnyire meg is nyer. Ha be képes magát csempészni a személyes zónánkba, majd kivitelezni egy jól irányzott csípést, majd gyorsan odébb lépni, akkor ő éppen jól szórakozik velünk. Nézzük csak meg ahogyan a fiatal lovak játszanak egymással. Ugyanezt a csípni, kicsit visszahúzódni, majd lebukva újra kezdeni sémát láthatjuk. Ha ezt velünk játszva még fel is tud minket idegesíteni, akkor azzal ő jelképesen még több pontot szerzett magának a kettőnk közötti játékban. A válasz mindenre nem büntetés. Ráadásul olyat, hogy büntetés a lovak nem is értenek. Az ő világukban érthető módon, valamilyen szituációban vagy te vagy ő nyert meg egy játékot, ami addig megy, ameddig valamelyik tisztelettel nem enged. Akinek pedig nincs megfelelő hozzáértése az nem lesz képes megnyerni egy ilyen helyzetet. Akkor mit lehet még tenni? Nagyon kevés mén van amely annyira kitűnő tulajdonságokkal rendelkezik, hogy azokat mindenképp tovább kellene örökíteni. Túl sokan vannak azok a lótulajdonosok is, akiknek nincs szívük kiheréltetni ménjüket. Pedig
a mének a mai világban nem élhetnek teljes értékű életet, amitől egész életükben csak frusztráltak lesznek. Amíg a természet fedezési idényében, akár napi 4-5-ször is fedezhet, addig a zárva tartott mén van úgy, hogy évente csak néhányszor fedezhet. Hormonháztartása viszont a természetben élőjével azonos módon működik. Mindez elég ahhoz, hogy a kiteljesedési és levezetési lehetőségek hiányában személyiségében torzuljon egy elzárva tartott mén.
Én a születést követı két héten belül kiheréltetem a méncsikóimat. Ezt követően néha már nehéz megfelelően kitapintani a heréket. Aztán meg azon kapjuk magunkat, hogy fiatal méncsikónk éves lett és a hormonok járják át testét, amitől már egyre nehezebben kezelhető. Néhány embernek aggálya van a túl korai heréléssel kapcsolatban. Hogy esetleg visszamarad a fejlődésben vagy meglátszik majd felnőttkori teljesítményében. Tapasztalatom szerint viszont ez mind nem igaz. Számos csikómat herélték ki 10 naposan és gyönyörű, felnőtt lovakká fejlődtek. Ne tartsuk meg méncsikónkat, hogy ménné fejlődjenek. Túl sok mén van a világban, amelyeket nem megfelelő konformációjuk, vonaluk vagy személyiségük miatt ki kellet volna herélni. Az ilyen mének csak gyengítik a jó tulajdonságokkal rendelkező állományokat. Ráadásul a mének négy lábon járó időzített bombák, akik mellett sosem lehet felhőtlenül pihenni. Ritkaságszámba megy, amikor ideális módon képesek emberek ménekkel foglalkozni. De ehhez hihetetlen érzék, hozzáértés, tehát tudás szükséges. Ide tartozik a Bécsi Spanyol Iskola és Fredy Knie is (a híres svájci Knie cirkusz egyik sarja). Mindkét helyen kizárólag méneket használnak produkcióikhoz, amiatt a kicsi plusz miatt, amelyet a mén nemiségével hoz. Megfelelő kezekben ez valóban gyönyörű látványt nyújt. Ménjeik tiszteletteljesek és kiteljesedettek, amelyet ki is hangsúlyozok, mint fontos ismérv. Mén tulajdonlása nem csak arról szól, hogy képesek vagyunk lekezelni viselkedését, hanem arról is, hogy figyelembe vesszük életmódját és szükségleteit.
Hiszen a természetes lovas emberek mindent a ló szemszögéből vizsgálnak.
Ezért mindenekelőtt mindig gondoljuk bele magunkat a mén helyébe!

Mészáros Gyula
Pat Parelli cikke alapján