kedd, augusztus 25, 2009
szombat, augusztus 22, 2009
hétfő, augusztus 17, 2009
vasárnap, augusztus 16, 2009
szerda, augusztus 12, 2009
a bejgére (versenyre) alkalmas ló ismérvei
"A pásztorok a versenylovakat nagy körültekintéssel választják ki. Akárcsak a tenyészkancák és csődörök esetében, itt is pontosan meghatározzák az egyes testtájakkal szemben támasztott követelményeket. A lovak külső és belső tulajdonságainak felismerése igen nagy elméleti tudást és még több gyakorlati tapasztalatot igényel. A jó verseny- és tenyészlónak számtalan észrevehető és kevésbé észrevehető, de jellegzetes tulajdonsága van. Olyan még nem fordult azonban elő, hogy egy lóban valamennyi kívánt tulajdonság egyesüljön. ...Tudományuk személyes tapasztalatokon, megfigyeléseken alapszik, melyet évszázadok óta apáról-fiúra örökítenek és gazdagítanak. A versenyzésre alkalmas lovakat csikókoruktól figyelik.
Ezen tapasztalatok szerint a versenyre alkalmas ló a ménestől mindig külön áll és külön legelészik. A többi ló közé ritkán vegyül. Hegyes vidéken folyvást a meredek oldalon legel. Figyelmes és éber. Jellemzője, hogy szemeivel mindig a távolt fürkészi. Legelés közben folyton a Nap irányába fordul. A versenyló jellemzője, keveset legel, sokat kúpol (pihen). Itatáskor könnyen fel lehet ismerni. Jellemzője, hogy a folyó, vagy a patak folyásával szemben állva iszik. Lassan, a fejét 4-5-ször is felemelve oltja szomját.
Fontos kérdés a dominancia megítélése is. Alovak természetétől adódóan, hiába gyorsabb, kitartóbb egy ló, ha a lovak között fennálló hierarchikus rangsorban nem az élmezőnyben foglal helyet. Alacsony rangú ló, még ha el is kezdte a vezetést, rövid időn belül átadja a vezetést a domináns fajtársainak. A fentiekben leírtakat alapul véve, a jó versenyló lényegében nem épül be a ménes hierarchikus rendszerébe, de legalábbis csak igen laza kapcsolatban áll a többi lóval.
A valódi versenyló szépsége nem látszik a többi ló között. Erre mondják, hogy a jó versenylóról nem látszik a tudás, nincs megnyerő külseje, nem vonja magára egyből a figyelmet.
Mi lehet ennek a valóságos háttere? A magyarázat rendkívül egyszerű. A ménesi tartásban nevelt lovak sokszor sárosak, piszkosak, sörényük, farkuk csimbókos, lerágott és tele vannak karcolásokkal, kisebb-nagyobb sebekkel. Az edzettség, az erő, a kitartás, a keménység viszont ott rejtőzik bennük. Ezt némileg alátámasztja még az a tény is, hogy a virgonc, tüzesebb ló hamar elpazarolja az erejét, minek következményeképpen hamarabb fárad. A lóhoz értők a fentebb leírt (belső) tulajdonságok alapján kiválasztják, felkantározzák, üstökét felkötik, farkát befonják, majd gyereket ültetve rá, járatják. Munkában vizsgálva alkatát, mozgását, már biztosan meg tudják állapítani, hogy való-e versenyre, vagy sem. Úgy tartják, hogy a valódi paripák csak ilyenkor árulják el kilétüket.
Ilyenkor lehet észrevenni, hogy oldalról téglalap formájú a teste. Fontos, hogy a feje, a marja és a fara egy magasságban legyen. ... A versenyló feje egyenes, kisméretű és száraz. Üstöke rövid, a szemét nem takarja be. Fülei hosszúak, vékonyak és távol vannak egymástól. A fülkagyló belsejében levő pamacsszőrzet dús. Gyakran váltogatja füleit ('füleivel ollózik'). Homloka széles és egy kissé domború. Szemei nagyok, kerekdedek, tüzesek, élénken csillogóak. Az ilyen lónak a szemében az ember egész alakja - a lábától a fejtetőig - belefér és visszatükröződik. A legtöbb ló szemében a mellette álló ember csak a derekáig látszik. Ne feledjük, hogy a szemből lehet következtetni a szív tulajdonságára! Felső és alsó szemhéja egyenlő nagyságú. A szemhéj pillaszőreinek dúsnak kell lenniük. A szemöldök szőreinek száma szintén fontos. Mennél több van belőlük, annál jobb. Ha szemöldök száma három felett van, rossz ló nem lehet. A jó lónak 4-7 szemöldöke van. A szem alatt futó arcél csontja kifejezettnek, jól láthatónak kell lennie. Az orrlyukakból a tüdő tulajdonságaira lehet következtetni. A nagy orrlyuk nagy tüdőre enged következtetni. Az orrlyukat kinyitva, a porcos rész felé eső részen, általában egy apró lyukat találunk. Egy igazi vágtalónál 2-3, igen ritka esetben akár 5-6 lyukat láthatunk. Fontos még, hogy az orrüreg belsejében sok szőr legyen. Alsó ajka hosszú, lelógó. Az ajkak belső oldala fehéres színezetű. Az ajkak körül elhelyezkedő ún. tapadószőrökből sok található. Alapvető kívánalom, hogy a fogai fehérek legyenek. A fehéres színezetű fogínynek be kell fednie a fogak tövét. A jó ló nyelve fehéres színű, vékony, lapos és hosszúkás. A sörénye vékonyszálú, rövid, ún. 'vadszamár sörény'. A fedőszőrök nem puhák, hanem erősek, rugalmasak. A ló nyaka fontos szerepet tölt be az egyensúlyozásban. A ló közepes hosszúságú vékony nyakkal rendelkezik. Az ilyen típusú nyakat nevezik juhnyaknak, és azért tartják szükségesnek, mert a hosszú nyak - különösen nagy távolság esetén - fárasztja a testet. Az alacsony tűzésű nyakat részesítik előnyben. Fontos még, hogy nyaka dús szőrzetű, vékony bőrű legyen. A fej tűzésénél olyan vékonynak kell lennie, hogy úgy látszodjék, mindjárt leszakad. Az ilyen nyakat lúdnyaknak nevezik. Az első nyakcsigolya kiálló. A lapocka széles, lapos és hosszú. Fontos, hogy jól izmolt legyen.
Marja kifejezett és magas. A könyök és a bordák között legalább egy ökölnyi helynek kell lennie. A bordáknál lényeges a nagy íveltség, hiszen a tágas melkasnak így jut elegendő hely. A hosszú lépést a hosszú alkar és a rövid szár biztosítja. Lábai szárazak, de jól izmoltak. A csüd rövid, 2-3 ujjnyi. Patái kerek formájúak, az ivócsészére emlékeztetnek és kemények. Előnyös a magas pata, mert - mint mondják - nehezebben melegszik fel. A bokaszőr dús és hosszú, olykor a földig ér. Csípeje keskeny. Combja lapos. A farokrépa hosszú.
A külső, szemmel látható jegyeken kívül, egy lónak vannak ún. 'belső vagy rejtett jegyei' is. A belső jegyek tulajdonságaira külső testrészekből következtetnek.
Az egyik legfontosabb szerv a tüdő! Az európai gyakorlathoz képest érdekes, hogy a kis méretű tüdőt tartják megfelelőnek! A jó tüdő külső jegyei a széles orrlyuk, a széles gége, a széles szügy.
A szív akkor megfelelő ha egészséges és nagy. A viselkedésében is szembetűnő. A bátorság a nagy szív velejárója. A szív tulajdonságait a szemből és fülből lehet megállapítani.
A ló lelkivilágára, akaratára szemhéjából következtetnek. Az elszánt, fáradhatatlan lovak 'szemhéja ökölhöz hasonlóan kerekded' formájúak."
Kun Péter Szelek szárnyán című könyvéből
Ezen tapasztalatok szerint a versenyre alkalmas ló a ménestől mindig külön áll és külön legelészik. A többi ló közé ritkán vegyül. Hegyes vidéken folyvást a meredek oldalon legel. Figyelmes és éber. Jellemzője, hogy szemeivel mindig a távolt fürkészi. Legelés közben folyton a Nap irányába fordul. A versenyló jellemzője, keveset legel, sokat kúpol (pihen). Itatáskor könnyen fel lehet ismerni. Jellemzője, hogy a folyó, vagy a patak folyásával szemben állva iszik. Lassan, a fejét 4-5-ször is felemelve oltja szomját.
Fontos kérdés a dominancia megítélése is. Alovak természetétől adódóan, hiába gyorsabb, kitartóbb egy ló, ha a lovak között fennálló hierarchikus rangsorban nem az élmezőnyben foglal helyet. Alacsony rangú ló, még ha el is kezdte a vezetést, rövid időn belül átadja a vezetést a domináns fajtársainak. A fentiekben leírtakat alapul véve, a jó versenyló lényegében nem épül be a ménes hierarchikus rendszerébe, de legalábbis csak igen laza kapcsolatban áll a többi lóval.
A valódi versenyló szépsége nem látszik a többi ló között. Erre mondják, hogy a jó versenylóról nem látszik a tudás, nincs megnyerő külseje, nem vonja magára egyből a figyelmet.
Mi lehet ennek a valóságos háttere? A magyarázat rendkívül egyszerű. A ménesi tartásban nevelt lovak sokszor sárosak, piszkosak, sörényük, farkuk csimbókos, lerágott és tele vannak karcolásokkal, kisebb-nagyobb sebekkel. Az edzettség, az erő, a kitartás, a keménység viszont ott rejtőzik bennük. Ezt némileg alátámasztja még az a tény is, hogy a virgonc, tüzesebb ló hamar elpazarolja az erejét, minek következményeképpen hamarabb fárad. A lóhoz értők a fentebb leírt (belső) tulajdonságok alapján kiválasztják, felkantározzák, üstökét felkötik, farkát befonják, majd gyereket ültetve rá, járatják. Munkában vizsgálva alkatát, mozgását, már biztosan meg tudják állapítani, hogy való-e versenyre, vagy sem. Úgy tartják, hogy a valódi paripák csak ilyenkor árulják el kilétüket.
Ilyenkor lehet észrevenni, hogy oldalról téglalap formájú a teste. Fontos, hogy a feje, a marja és a fara egy magasságban legyen. ... A versenyló feje egyenes, kisméretű és száraz. Üstöke rövid, a szemét nem takarja be. Fülei hosszúak, vékonyak és távol vannak egymástól. A fülkagyló belsejében levő pamacsszőrzet dús. Gyakran váltogatja füleit ('füleivel ollózik'). Homloka széles és egy kissé domború. Szemei nagyok, kerekdedek, tüzesek, élénken csillogóak. Az ilyen lónak a szemében az ember egész alakja - a lábától a fejtetőig - belefér és visszatükröződik. A legtöbb ló szemében a mellette álló ember csak a derekáig látszik. Ne feledjük, hogy a szemből lehet következtetni a szív tulajdonságára! Felső és alsó szemhéja egyenlő nagyságú. A szemhéj pillaszőreinek dúsnak kell lenniük. A szemöldök szőreinek száma szintén fontos. Mennél több van belőlük, annál jobb. Ha szemöldök száma három felett van, rossz ló nem lehet. A jó lónak 4-7 szemöldöke van. A szem alatt futó arcél csontja kifejezettnek, jól láthatónak kell lennie. Az orrlyukakból a tüdő tulajdonságaira lehet következtetni. A nagy orrlyuk nagy tüdőre enged következtetni. Az orrlyukat kinyitva, a porcos rész felé eső részen, általában egy apró lyukat találunk. Egy igazi vágtalónál 2-3, igen ritka esetben akár 5-6 lyukat láthatunk. Fontos még, hogy az orrüreg belsejében sok szőr legyen. Alsó ajka hosszú, lelógó. Az ajkak belső oldala fehéres színezetű. Az ajkak körül elhelyezkedő ún. tapadószőrökből sok található. Alapvető kívánalom, hogy a fogai fehérek legyenek. A fehéres színezetű fogínynek be kell fednie a fogak tövét. A jó ló nyelve fehéres színű, vékony, lapos és hosszúkás. A sörénye vékonyszálú, rövid, ún. 'vadszamár sörény'. A fedőszőrök nem puhák, hanem erősek, rugalmasak. A ló nyaka fontos szerepet tölt be az egyensúlyozásban. A ló közepes hosszúságú vékony nyakkal rendelkezik. Az ilyen típusú nyakat nevezik juhnyaknak, és azért tartják szükségesnek, mert a hosszú nyak - különösen nagy távolság esetén - fárasztja a testet. Az alacsony tűzésű nyakat részesítik előnyben. Fontos még, hogy nyaka dús szőrzetű, vékony bőrű legyen. A fej tűzésénél olyan vékonynak kell lennie, hogy úgy látszodjék, mindjárt leszakad. Az ilyen nyakat lúdnyaknak nevezik. Az első nyakcsigolya kiálló. A lapocka széles, lapos és hosszú. Fontos, hogy jól izmolt legyen.
Marja kifejezett és magas. A könyök és a bordák között legalább egy ökölnyi helynek kell lennie. A bordáknál lényeges a nagy íveltség, hiszen a tágas melkasnak így jut elegendő hely. A hosszú lépést a hosszú alkar és a rövid szár biztosítja. Lábai szárazak, de jól izmoltak. A csüd rövid, 2-3 ujjnyi. Patái kerek formájúak, az ivócsészére emlékeztetnek és kemények. Előnyös a magas pata, mert - mint mondják - nehezebben melegszik fel. A bokaszőr dús és hosszú, olykor a földig ér. Csípeje keskeny. Combja lapos. A farokrépa hosszú.
A külső, szemmel látható jegyeken kívül, egy lónak vannak ún. 'belső vagy rejtett jegyei' is. A belső jegyek tulajdonságaira külső testrészekből következtetnek.
Az egyik legfontosabb szerv a tüdő! Az európai gyakorlathoz képest érdekes, hogy a kis méretű tüdőt tartják megfelelőnek! A jó tüdő külső jegyei a széles orrlyuk, a széles gége, a széles szügy.
A szív akkor megfelelő ha egészséges és nagy. A viselkedésében is szembetűnő. A bátorság a nagy szív velejárója. A szív tulajdonságait a szemből és fülből lehet megállapítani.
A ló lelkivilágára, akaratára szemhéjából következtetnek. Az elszánt, fáradhatatlan lovak 'szemhéja ökölhöz hasonlóan kerekded' formájúak."
Kun Péter Szelek szárnyán című könyvéből
kedd, augusztus 11, 2009
lóval és emberrel kapcsolatos kazak szólások - közmondások
Az ember tarkasága belül van, a ló tarkasága kívül van.
Az ember ló természetű.
A messzi út - próba a lónak, a nehéz út - próba a férfinak.(és nemcsak :))
Amelyik ló hátát megnyomta a nyereg, az lépésben halad.
Sovány lónak kamcsi (ostor) az ellensége, a kopott hajléknak az esőcsepp az ellensége. Sovány lónak sót ne adjál, esztelennek lányt ne adjál!
Az égen járó madárnak szárny nélkül nincs élete, a földön járó embernek ló nélkül nincs élete.
A (jó) lónak nagyok az ajkai, az (igazi) férfinak nagy az orra.
A gyors lovat a róka nem szereti, a nevetést a beteg ember nem szereti. Ha egy ló ideges, sovány lesz, ha egy férfi ideges, vak lesz.
A lovat nem tiszteli akinek nincs, az ételt nem tiszteli aki jóllakott.
Ha lóra ülsz, legyen gondod az ennivalóra, ha leszállsz a földre, legyen gondod a lovadra!
A ló nyomát csikó tapossa.
Lovadat ne kamcsival, hanem takarmánnyal hajtsd. A lónak hírneve nagy, a tevének talpa nagy.
Nem minden ló táltos, nem minden madár sólyom.
Kinek lova vagyon, az szenvedéseitől megmenekül.
Lovat választani a fiatalt küldd, lányt választani az öreget küldd!
A ló vágta közben ismerszik meg, egy férfi ijedtség közben ismerszik meg.
Nem a ló vágtat, hanem a szerencse, a szerencse nem vágtat, az edzés vágtat.
Kinek nincs lova, annak nincs lába.
Ne mondd, hogy "nem rúg a lovam"!
Ha rossz a lovad, az úton hagy, ha rossz a barátod, cserben hagy.
Ha rossz a lovad, úgy szabadulsz meg tőle, hogy eladod. Ha rossz a feleséged, hogyan szabadulsz meg tőle?
Akkor ostorozd a lovadat, mikor megy.
Amelyik csikót az anyja rúgja, annak nem fáj a húsa.
A rosszat ne engedd közel, azért mert jószága sok.
A jó ló nem az elejénél botlik meg, hanem a hátuljánál.
A jó ló ha megöregszik, akkor sem hagyja el a járását, a jó ember ha megöregszik, akkor sem hagyja el az eszét.
Ne vizsgáld meg a jó ló fogát, ne kérdezd a jó ember korát.
A jó asszony és a jó ló a bánatosat is megnevetteti, a rossz asszony és a rossz ló éltedben tönkretesz.
Az egyedül vágtató ló a versenyló.
Az egymagában vágtató lóról nem tudod, hogy milyen versenyló.
Száz ló közül jó, ezer ló közül még jobb lovat találsz.
A versenyló jellemzője, hogy keveset legel, sokat pihenget.
A lónak epéje nincs, a madárnak teje nincs.
A lovas népnek sok az ellensége, a letelepült népnél sok a veszekedés.
A puha hóban a róka játszadozik, a zöld pázsiton a ló játszadozik.
A könektől (bőr fejőedény) megijedt kanca nem való semmire, az ágytól megijedt férfi nem való semmire.
A kedvetlen hátas nem megy.
A ló amelyet naponta lovagolnak - lóbőr (lestrapált), az a ló amelyet hetente lovagolnak élénk.
Az ember lova gyakran izzad.
A kazak lelke lovában vagyon.
A madár a szárnyában bízik, a férfi a lovában bízik.
A lusta lónak messzi van a hely.
A legkiválóbb poroszka is megbotlik.
Amelyik lovat nem ismered, azt ne környékezd!
A hegyekben született csikónak két szeme a köveken, a nélkülözésbe született gyermeknek két szeme az ételen.
(Mint ahogyan) a tőzeg nem marad a havon, (úgy) a jó és a rossz nem lesz társ.
Az egyik pata nem engedi a másikat.
Ahelyett, hogy lusta lóra ülvén siránkozz, versenylóra ülve essél le!
A szeg a patkót védi,
a patkó a paripát védi,
a paripa a férfit védi,
a férfi a népét védi.
Az ember ló természetű.
A messzi út - próba a lónak, a nehéz út - próba a férfinak.(és nemcsak :))
Amelyik ló hátát megnyomta a nyereg, az lépésben halad.
Sovány lónak kamcsi (ostor) az ellensége, a kopott hajléknak az esőcsepp az ellensége. Sovány lónak sót ne adjál, esztelennek lányt ne adjál!
Az égen járó madárnak szárny nélkül nincs élete, a földön járó embernek ló nélkül nincs élete.
A (jó) lónak nagyok az ajkai, az (igazi) férfinak nagy az orra.
A gyors lovat a róka nem szereti, a nevetést a beteg ember nem szereti. Ha egy ló ideges, sovány lesz, ha egy férfi ideges, vak lesz.
A lovat nem tiszteli akinek nincs, az ételt nem tiszteli aki jóllakott.
Ha lóra ülsz, legyen gondod az ennivalóra, ha leszállsz a földre, legyen gondod a lovadra!
A ló nyomát csikó tapossa.
Lovadat ne kamcsival, hanem takarmánnyal hajtsd. A lónak hírneve nagy, a tevének talpa nagy.
Nem minden ló táltos, nem minden madár sólyom.
Kinek lova vagyon, az szenvedéseitől megmenekül.
Lovat választani a fiatalt küldd, lányt választani az öreget küldd!
A ló vágta közben ismerszik meg, egy férfi ijedtség közben ismerszik meg.
Nem a ló vágtat, hanem a szerencse, a szerencse nem vágtat, az edzés vágtat.
Kinek nincs lova, annak nincs lába.
Ne mondd, hogy "nem rúg a lovam"!
Ha rossz a lovad, az úton hagy, ha rossz a barátod, cserben hagy.
Ha rossz a lovad, úgy szabadulsz meg tőle, hogy eladod. Ha rossz a feleséged, hogyan szabadulsz meg tőle?
Akkor ostorozd a lovadat, mikor megy.
Amelyik csikót az anyja rúgja, annak nem fáj a húsa.
A rosszat ne engedd közel, azért mert jószága sok.
A jó ló nem az elejénél botlik meg, hanem a hátuljánál.
A jó ló ha megöregszik, akkor sem hagyja el a járását, a jó ember ha megöregszik, akkor sem hagyja el az eszét.
Ne vizsgáld meg a jó ló fogát, ne kérdezd a jó ember korát.
A jó asszony és a jó ló a bánatosat is megnevetteti, a rossz asszony és a rossz ló éltedben tönkretesz.
Az egyedül vágtató ló a versenyló.
Az egymagában vágtató lóról nem tudod, hogy milyen versenyló.
Száz ló közül jó, ezer ló közül még jobb lovat találsz.
A versenyló jellemzője, hogy keveset legel, sokat pihenget.
A lónak epéje nincs, a madárnak teje nincs.
A lovas népnek sok az ellensége, a letelepült népnél sok a veszekedés.
A puha hóban a róka játszadozik, a zöld pázsiton a ló játszadozik.
A könektől (bőr fejőedény) megijedt kanca nem való semmire, az ágytól megijedt férfi nem való semmire.
A kedvetlen hátas nem megy.
A ló amelyet naponta lovagolnak - lóbőr (lestrapált), az a ló amelyet hetente lovagolnak élénk.
Az ember lova gyakran izzad.
A kazak lelke lovában vagyon.
A madár a szárnyában bízik, a férfi a lovában bízik.
A lusta lónak messzi van a hely.
A legkiválóbb poroszka is megbotlik.
Amelyik lovat nem ismered, azt ne környékezd!
A hegyekben született csikónak két szeme a köveken, a nélkülözésbe született gyermeknek két szeme az ételen.
(Mint ahogyan) a tőzeg nem marad a havon, (úgy) a jó és a rossz nem lesz társ.
Az egyik pata nem engedi a másikat.
Ahelyett, hogy lusta lóra ülvén siránkozz, versenylóra ülve essél le!
A szeg a patkót védi,
a patkó a paripát védi,
a paripa a férfit védi,
a férfi a népét védi.
szerda, augusztus 05, 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)